Százszorszép Könyvek

Avagy miért nem baj, ha valaki három kötet helyett, egyetlen nagyon hosszú könyvet ír.

Kép: Next21 kiadó (térkép-mellékletekkel és élfestve)

Samantha Shannon a köszönetnyilvánítását azzal kezdi, hogy három évig dolgozott ezen a könyvön.

Az én véleményem pedig az, hogy helyesen tette, ez meg is látszik a művön. Méghozzá a legjobb értelemben. Na meg abban, hogy 864 oldalról beszélünk (ebből harminc oldal nagyjából csak szójegyzék, nevek és történelmi idővonal.)

Szóval nadrágokat felkötni!

Egy megosztott világban, Kelet és Nyugat szemben áll egymással. Szentek és Keleti sárkányok a tisztelendőek egymásnak ellenséges országokban. Azonban ébredezik a Nyugat nagy tűzokádója, akinek egyetlen célja, hogy az egész világot leigázza. Inys királynéja még mindig nem választott férjet, miközben a gonoszt egyedül leendő gyermekének születése garantálhatja.

Ead, a délről érkezett udvarhölgy, tartja szemmel a királynőt, – hiába nem hisz vérvonala erejében. Loth túlságosan közel került a z uralkodóhoz, ami miatt többen úgy gondolják, fenyegetést jelenthet az országra. Keleten Tané egész élete legfontosabb napja előtt áll: vajon eleget küzdött azért, hogy sárkánylovas legyen? Niclays száműzetésben él, távol otthonától, reménykedve, hogy egy nap feltalálja az örök élet elixírjét.

Ennek a könyvnek az olvasásával egészen pontosan 48 napot töltöttem.

Úgy bizony. Egy percét sem bánom.

Samantha Shannon azzal indítja a könyvet, hogy elárulja: a történet egyik országot sem reprezentálja a történelem egy adott pillanatában. Amit az írónő igazán kiemelkedően valósított meg, az az, hogy míg a saját világunkból és történelmünkből merített, nem merült el benne, és nem akarta újraírni a múltat. Pontosan tudtam, hogy a Tudor-ház és I. Erzsébet királynő Angliája inspirálta Inyst, de nem azért, mert a számba rágták volna. Lehelyezte a világunkból ismerős alapokat, majd az ismert csempékre egy csodálatos új világot épített fel.

Pont ettől lett egy nagyon alaposan felépített fantasy világ, amely tökéletesen hozza azt az élményt, amelyet egy ilyen könyvnél át kell élni.

Azaz: az első 100 oldalon azt se tudtam, hogy mi történik.

Aki kedveli a fantasy műfaját, annak ezt nem kell részleteznem, de mindenki másnak elmondom: ha ez az érzés kerít hatalmába, akkor nagy az esély rá, hogy olyan könyvet tartasz a kezedben, amely tényleg egy másik világba repít.

Most, hogy megismerkedtünk a történettel (spoilermentesen), hadd beszéljek egy kicsit arról, hogy miért gondolom hiánypótlónak ezt a művet.

Samantha Shannon fogta a történelmet, világunk szentjeit, bukásait és mítoszait, és úgy döntött tesz valamit azért, hogy egy olyan világban éljünk, ahol a sárkánytól a királylányt nem csak egy férfi mentheti meg.

A narancsfa-kolostor egyik fő jellemzője, hogy rendkívül jól megírt bátor, tökéletlen, érzelmes, egyedi, sokszínű és különleges női karaktereket vonultat fel, akik nem hunyászkodnak meg, akik kételkednek, és nem adják fel a harcot egy könnyen. Elérkezett a női hősök ideje, én pedig boldogabb sem lehetnék, hogy egy ilyen világban olvashatok könyveket.

Márpedig az Üvegtrón óta várok egy ilyen történetre, mivel őszintén szólva a Negyedik szárny egyáltalán nem teljesítette az elvárásaimat.

(Credit: @moonshine_kiss)

Nagyon tartottam attól, hogy a maga 864 oldalával hihetetlenül el lesznek túlozva a leírások, tele lesz érdektelen jelenetekkel és olyan érzelmi hullámvasútakkal, ahol egyszerre történik minden, majd 200 oldalon át semmi. Ehhez képest:

• Hamar felvettem a fonalat: konfliktusok, politika, varázslat – minden részletesen kidolgozott, mégsem vesztem el benne.
• Vivid világkép: nem éreztem, hogy bármit túlírtak volna.
• Ív a hullámvasút helyett: szépen felépített cselekmény, ahol a szálak mesterien értek össze (de nem akarok hazudni: háromszor is sírtam).

Már felhoztam ezt a témát, most azonban ki is fejtem: egyáltalán nem bántam, hogy ilyen hosszú volt ez a könyv, és azt sem, hogy egy kötetben adták ki!

Van egy kedves barátnőm, aki többször is kézbe fogta ezt, a gyönyörű, tégla súlyú könyvet, és azt mondta nekem:

“Ezt simán ketté szedhették volna, de akár el is lehetne harmadolni az egészet.”

Az igazság az, hogyha ez duológia, esetleg trilógia lett volna, talán végig sem olvasom. Napjainkban túl sok történetet szednek szét több kötetbe, annak ellenére, hogy az egy egészként állja meg a helyét — ezt is a kapitalizmus egyik átkaként tartom számon. Ez a könyv így, egy hatalmas tömbként volt egész, ért körbe, és volt egy csodálatos olvasói élmény.

Amennyiben már igazán kívánsz egy olyan világot, ahol a varázslat és a sárkányok nem csak a képzeleted szüleménye, mindenképpen ajánlom számodra ezt a történetet! Komplex, erős karakterek, részletgazdag világ — mi kell még??

“OH IGEN!! NA ÉS MI LESZ A NAGYON JÓL KIDOLGOZOTT SZERELMI SZÁLLAL?” – kérdeznétek ti. Én pedig erre azt válaszolom minden spoiler nélkül, hogy aggodalomra semmi ok. Samantha Shannon még valamit brutálisan jól csinál: gyönyörűen egyensúlyozza, azt, hogy szerelmi szállal dolgozik, anélkül, hogy egy giccses romantasy-t írt volna. (Ellentétben megintcsak a Negyedik Szárnnyal.)

5/5 csillagot adtam neki a goodreasen, a moly.hu-n, és most itt is.

— Panka