Százszorszép Könyvek

Jelenetünk a következő:

Valószínűleg pizsamanadrágban, de már nem pizsamafelsőben foglal helyet az ágyán a honlap szerkesztője– ölében egy laptop, körülötte papírjegyzetek tengere. A bal oldalán (fogadni mernék!) egy horgolt poháralátéten maga Karinthy figyeli velünk együtt a jelenetet egy bögréről, amiből szereplőnk épp kihűlt kávét szürcsölget és valami olyasmin gondolkodik, aminek szinte semmi köze a valósághoz.

Pinti Panka Rebeka, bár magabiztosan mutatkozik be, annyiszor hallja, hogy „de jó neved van!”, hogy már nem győzi válaszolni: „átadom a bókot a szüleimnek”. Legjobb barátnője bezzeg a „legfurcsább nevek” listáján az első díjat mindig neki tartogatja.

Jelenleg mesterdiplomájáért küzd egyetemi keretek között és tipikus elszenvedője annak a jelenségnek, amit az önsajnáltató fiatalok csak így emlegetnek: “18 évesen mindent tudtam, 22 évesen meg már semmit!” Így hát – majdhogynem egy évtizednyi kérlelés után (itt jegyezném meg: a túlzás veszélye az oldalon fennáll) – hallgatott barátaira és édesanyjára, és készített egy honlapot. Itt teszi majd közzé könyves kritikáit és ajánlóit, mivel végleg ráunt a „bookstagram” világára. Ha pedig nagyon belejön a szerkesztésbe, talán még saját írásokat is feltölt – elvégre a szobája nagytakarítása közben is csak ezért állt meg: hogy végre létrehozza ezt az oldalt.

Reméli, felkeltette az érdeklődésedet, mert tudnod kell, kedves olvasó: a szöveg írója felettébb kellemetlennek érezte, hogy egyes szám harmadik személyben beszéljen önmagáról.